Arany János

A balladáról

Ballada szó eredete: olasz ballare (táncolni) ill. a ballata (táncolt) szóból származik. A ballada a XIII-XIV. században terjedt el a mai Olaszországban. Eredetileg táncvezető nóta volt, de a provencei trubadúrok keze alatt szerelmi panaszdallá nőtte ki magát. Angliában és Skóciában olyan dal volt, mely történelmi hagyományt, vitézek harcait, szerelmi kalandokat, vészes és csodás eseményeket zeng.

Műfaji meghatározás (Kiegészítve Greguss Ágost meghatározását. ("tragédia dalban elbeszélve") Mindhárom műnem jegyeit magán hordozza: epika, mert elbeszél; líra, mert érzésben fölolvasztva, dalban beszéli el; drámai, mert cselekményt ad el és a lelki folyamatok miatt. További jellemzők: párbeszédes, érzelmeket tartalmaz, tömör, kihagyásokkal, verses forma, sokszor tragikus kimenetelű, elbeszélésmód szaggatott, események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból tevődik össze, rendszerint tragikus témákat dolgoz fel, de léteznek vidám balladák is
A ballada szerepe Arany költészetében A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót és a székely népballadákat tekintette mintaként. 1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. Olyan szituációt választ ki a históriából, mely párhuzamba állítható a levert szabadságharc utáni állapottal. S rajtuk keresztül Arany feleletet adhat a kor problémáira. Legfontosabb témái: zsarnokság, az elnyomáshoz való viszony, a hazához, eszméhez való hűség, a költők és írástudók felelőssége. A balladák nagy része egyben lélektani jellegű is. Középpontjukban a bűn és a bűnhődés problémája áll. A kérdés fölvetése és a probléma megoldása Aranyt a XIX. század második felének nagy orosz íróival rokonítja, elsősorban Dosztojevszkijjel, és Tolsztojjal. Arany szerint a bűn magában hordozza a büntetést, mert a személyiség széthullásával jár (pl: Ágnes asszony - víziók, hallucinációk!) Az erőszaklánc folyamatának megszakítása a polgári világ feladata, nem pedig az intézményesített büntetés a megoldás. Arany balladáinak tárgya komoly, borongós, gyászos, véres. Balladáiban a tények rideg anyaga az érzelem visszfényében tündököl. Legtöbb balladájában NŐK a hősök. Pl: Ágnes asszony, Mátyás anyja, Zách Klára...) összegezve: "lírai sóhaj"-nak forrása:elborult kedélyállapot, nemzeti katasztrófa, egyéni sorsának bizonytalansága

A balladákban hétköznapi emberek ellentétei és vétkei járnak végletes következményekkel. Ezzel magyarázható, hogy miért ez a műfaj a "legfogékonyabb" a társadalmi igazságtalanságok és a lélektani motivációk tükrözésére.

Ballada-forma: 3 nyolc soros oktáva + ajánlás

Kapcsos Könyv: Arany János ezt a könyvet Gyulai Páltól (magyar irodalmi kritika megteremtője, prózaíró) kapta 1856-ban, de csak 1977-ben, a Margitszigeten (tölgyfák alatt) írta bele öregkori balladáit és verseit (Őszikék). Pl:  Epilogus, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Híd-avatás, Tetemre hívás, A tölgyek alatt

Ágnes asszony

-1853, nagykőrösi balladák

-lélektani ballada, bűn és bűnhődés motívuma

-először csak sejthető valamiféle bűn (véres lepedő mosása)

-kezdeti kényszerképzetek őrületig való kibontakozása

- 3 szerkezeti egységre tagolódik a mű. 1-4. vsz.=PATAK PARTJA.  Ágnes lepedőt mos (egyszeri történést mesél el); 5-19. vsz.= BÖRTÖN/TÁRGYALÓTEREM. (leghosszabb rész) Az események lélekben peregnek! A történteket a párbeszédekből tudjuk meg. 20-26. vsz.= PATAKPART. Ágnes asszony éltének fennmaradó hosszú éveiről tudósít. Az idő múlik (ronggyá foszlott lepedő, szöghaj, ránc) A zárlat mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírtakat!
A mű szerkezetének tengelye: a lepedőjét mosó Ágnes képe. (egyébként ez egy geszti parasztasszonyról hallott történet továbbgondolása!)

1.      A szerkezet fő sajátossága, hogy a gyilkosságot a költő nem mondatja el, hanem kitaláltatja. (Balladai homály, sűrítés)

2.      Refrén: minden vsz. végén: „Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!” Arany balladáiban egyébként ritkaság. Pl a Vörös Rébékben fordul elő.

3.      Alliterációnak tartalomerősítő szerepe van Zeneiség!

4.      Körkörös fölépítés jellemzi a művet. Greguss Ágost szerint a vérfolt már régen nem a leplén van, hanem a lelkében, ezért Ágnes asszony "örök sziszifuszi és danaida munkára van kárhoztatva". A bűnhődés súlya nő azáltal, hogy a büntetés kikerül a földi igazságszolgáltatás kezéből. Szerb Antalt idézve: "A bűnös shakespeare-i módon beleőrül tettébe, és kényszerképzete bűnének örökös, szörnyű következménye marad."

5.      Szörényi László szerint négyféle olvasata is lehet a műnek:

·         lélektani: Ágnes elmeháborodásának folyamatrajza

·         erkölcsi: az isteni igazságszolgáltatás diadala a földi bíráskodás fölött

·         metafizikai: Isten voltaképp megmenti Ágnest azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezzel életében tud bűnhődni, s így talán elkerüli az örök kárhozatot.

·         mitikus olvasat: az antik görögség tragikum-felfogását veszi alapul (Sziszifusz, Danaidák)

Tetemre hívás

-       az Őszikék balladáihoz tartozik, ahol már hiányzik mindenfajta allegorikus indíték, történelmi-politikai áthallás

-       ehelyett főleg népi és babonai hiedelmeket idéz fel, de jelen van még mindig a bűn és bűnhődés témaköre

-       A tetemre hívás is egy középkori hiedelemre épül: a halott sebe újra elkezd vérezni, ha jelen van a gyilkosa

-       Bárczi Benő apja mindenkit megidéz a fiához (barátai, ellenségei, udvar, anyja, húga), de csak ifjú menyasszonya, Kund Abigél jelenlétében kezd el a seb újra vérezni

-       Abigél homályosan mondja el a történetet, azt állítja, Benő öngyilkos lett, ő csak a kést adta  a kezébe, mivel a fiú „igen”-re unszolta (nem tudhatjuk pontosan, mire is akart igen választ kapni)

-       A lány már megtébolyodott, a büntetése is ez (kacagva és dalolva fut végig az utcán)