Változatok a XIX. századi regényre

(Stendhal: Vörös és fekete)

1., A XIX. század uralkodó stílusirányzatai:

I. Klasszikus modernség időszakában, XIX. sz  ŕ 1910

-         naturalizmus

-         impresszionizmus

-         szimbolizmus

-         szecesszió

-         realizmus

2, Történelmi háttér

-         polgári rend megszilárdulása

-         városiasodás

-         elidegenedett, elembertelenedett világ -ŕ egységes világkép felbomlása

-         kettéhasadás: pozitivizmus (Auguste Comte) ßŕ életfilozófiai áramlatok

-         a tudomány feladata csupán a jelenségek leírása, megnevezése és nem pedig a magyarázata

XIX. széppróza változásai:

·         megszakítottság jellemzi ŕ csökken a cselekmény egységesítő szerepe

·         nincs mindenható elbeszélő ( omnipotens)

·         objektivebb elbeszélő nézőpont (tényszerű)

·         megjelenik a szereplő tudata ŕ önmagába reflektál (önreflexió)lelki folyamatok ,önértelmezés

·         valóságszerű, de tudatosítja, hogy ez egy fikció

·         sűrít, jelképzés

3,  Realizmus, realista regények

·        Az elnevezés "realizmus" első ízben egy festészeti kiállításon szerepelt (Gustave Courbet, 1855.

·         ideje: 19. század első fele

·         jelentése: valóságos dolog, valódi

·         a másik nagy stílusirányzat a romantika mellett

·         tipikus helyzeteteket, eseményeket, jellemek megalkotására törekedett

·         helyszínek, történet fiktív, de valósághű 

·         utánzáselvű művészet ŕ célja a valóság visszatükrözése

·         stílus: hétköznapibb, lazább, tárgyilagos, tényszerű  

·         uralkodó műfaja: novella, regény

"Még sohasem láttam angyalt. Mutassanak egyet s megfestem” / Courbet/

Realista regény jellemzői:

„ Út mentén mozgó tükör” /Stendhal/

·         hittek abban,hogy tudással, tapasztalattal és akaraterővel rendelkező egyén bizonyos fokéáig befolyásolhatja sorsát

·         funkciója: a valóság leleplezése, visszatükrözése, szereplők lelki világának feltárása

·         a hős karriervágya nagy ŕ karrierregény

·         hős: általában fiatal, feltörekvő, dinamikus jellem ŕ feltörekvésük csökkent értékűŕ eszmék feladásával jár folyamatosan

·         stílus: tárgyilagosságra való törekvés, higgadt, tárgyilagos, részletező

·         a realisták tisztelik az apró részleteket is

·         cselekmény: okszerűen halad előre, idővezetése egyenes vonalú

·         nem a képzeletére támaszkodik, hanem a valóság pontos megfigyelésére

Realista regény képviselői:

 fr:        Stendhal: Vörös és fekete

               Balzac: Goriot apó

              Flaubert: Bovaryné

angol:            Thackery

orosz:               Dosztojevszkij: Bűn és bűnhödés

Csehov

Gogol

magyar:      Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma

                 Gárdonyi Géza

4.,Stendhal: Vörös és fekete

·         eredeti neve: Henri BEYLE (kb. 171 álneve volt, Stendhal egy német kisváros neve)

·         Napóleon hivatalnoka, majd katonájaŕ utána: irodalmi pálya, fordítások, útirajzok

·         Felvilágosodás teljes embere, érzelmeit is alárendeli a rációnak

·         sírfelirat! "Visse, scrisse, amo"  (éltem, írtam, szerettem)

·         romantikusnak tartotta magát, de a kor romantikusait nem szerette ŕ utókor nevezte realistának

·         realizmus kialakulása: Vörös és fekete (őszinteség, valóságkeresés)

"Stendhal a realizmus nagy írója..., aki az emberi természet, a szenvedélyek, indulatok világának nem-tablószerű, terjedelmileg szűkebb, de intenzívebb analízisét (elemzését) teremti meg. {...} engedi teremtett hőseinek önmozgását a diadalmas hódítástól a bukásig." (Balassa Péter, esztéta)

"Témája a nagyravágyás. Ez korszerű téma, sőt romantikus (...) De Stendhal nem a téma lírai oldalát fogja meg. Ő hidegen elemzi a betegséget és következményeit, oly józansággal, hogy a realista regény egyik őse lett a francia irodalomban. Nála jelenik meg először az ifjú törtető mindig érdekes alakja, aki elindul meghódítani a világot(...)" (Babits M: Az európai irodalom története,) 11. Tk. 47.o.

Regényei:     1830 Vörös és fekete

                        1839 Pármai kolostor

                        Vörös és fehér

            Mű

·         karrierregény és lélektani regény egyszerre

·         társadalmi érvényesülés+ személyiségtorzulás + erkölcsi értékvesztés

·         célja: értelemmel megfejteni a szenvedélyt

·         a szereplők lelki folyamatain is hangsúly van ŕ belső monológok

·         kortársai nem értették a művet ŕ nem ismerték el, erkölcstelennek bélyegezték

Regényidő

·         5 évet ölel fel ŕ jelen van múlt, jelen, de nincs jövő

·         Alcím: Krónika 1830-ból (1831-ben jelent meg a regény)

·         alcím szerepe: hitelesség látszata <-> fikció

·         korabeli olvasó idejéhez kötött ŕ a történet valószerűségét, hitelességét nyomatékosította

·         cél: regény idejét egyidejűvé teszi az olvasás idejével

Regénytér

·         Verričres: valószerű, de kitalált helynév

·         Párizs: valódi helyszín

Cím

·         Vörös: katonaság ßŕ fekete: papság

·         utalhat: szerelem –halál, szenvedély- nyers,hidegvalós racionalizmus, láng- sötétség  siker-bukás

·         rulett két színe: minden vagy semmi

·         vörös: vér ŕ visszatérő motívum: templomban, függöny, gyilkosság

Szereplők

Julien Sorel:

·         karrierista, feltörekvő hős, a nagyravágyás irányítja

·          Létra: fent-lent - már a mű legelején szimbolikusan megjelenik a feltörekvés és a lezuhanás. (amikor olvas...) + mindig a létra segítségével jut feljebb.

·         romantikus vonás: teljességre törő szenvedély - realista vonás: beilleszkedés kísérlet, erkölcsi értékvesztés

·         nem a valóságnak él hanem egy idealizált múltban ŕNapóleon korába képzeli magát,ő a példaképe , Szent Ilona-i naplóját olvassa és a képét egy medálban őrzi,

·         ellentmondásos jellem ezért emberi

·         szerepkényszerben él, elfogadja, de nem tud azonosulni teljesen a szerepekkel  ŕ csak a börtönben tud a szerepektől megszabadulni ŕ szabadságát a börtönben nyeri el ŕ ott felismeri hibáit:

  „ Ez a mentségem nem tudok jobban színlelni”

·         kettős élet: kívül képmutató -­­-  belül: elemző taktikus  ŕ folyton elemzi önmagát

·         közlésformája: belső monológ ŕ önreflexió

·         kétfajta szerelem: de Ręnalné: őszinte, tiszta szerelem ßŕ Mathilde: féktelen, szenvedélyes

·         Mathilde is az idealizált múltban él, lázadó típus , tetszeleg a szenvedélyes szerető szerepében: ő temeti el Julien fejét a barlangban

·          

"Boldoggá kell tennem, különben jellemtelen vagyok" (Mathilde)