1. tétel

Petőfi Sándor forradalmi lírája

I. Petőfi Sándor élete:

Ř       „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában” (Németh G. Béla)

Ř       1823. jan. 1-jén született Kiskőrösön

Ř       apja: Petrovics István (mészáros) ; Hrúz Mária (cselédlány, mosónő)

Ř       kétéves korában a család Kiskunfélegyházára költözik, később ő is ezt a helyet jelöli meg szülővárosaként

Ř       anyagi helyzetük javul→ gyakran vált iskolát: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc ; gimnázium: Pest, Aszód, Selmecbánya, Pápa (☺Jókai Mór)

Ř       1839: Sopronban beáll katonának, de rossz egészsége miatt leszerelik

Ř       1842: első verse, A borozó az Athenaeumban jelenik meg (Bajza József segítségével)

Ř       vándorszínészként járja az országot

Ř       1842-’43: Pozsonyban másolja az Országgyűlési tudósításokat

Ř       1843 tele: debreceni nyomor

Ř       1844: Vörösmarty segítségével sajtó alá rendezi műveit ; az irodalmi élet központja lesz ; Pesti Divatlap szerkesztője ; Versek címmel megjelenik első kötete

Ř       1845: megalapítja  a Tízek Társaságát; megkéri Szendrey Júlia kezét

Ř       1847: elolvassa a Toldit, barátságot köt arany Jánossal; 1847. márc. 15-én megjelenik Összes költeménye (mottója: Szabadság, szerelem..) ; szept-ben összeházasodik Júliával

Ř       egyik vezetője az 1848-as forradalomnak ; Nemzeti dal

Ř       beáll Bem seregébe, futárként vesz részt a hadjáratban

Ř       1849. júl. 31: a segesvári csatában örökre nyoma veszik

Ř       pályaszakaszai:

-1842-’44: népiesség

-1845-’46: romantikus individualizmus

-1846-’49: forradalmi látomásköltészet

II. Forradalmi látomásköltészete:

• 1846 tavaszától foglalkoztatják a forradalmi eszmék
• látomásvers: költői képek láncszerű sorozata, melyben a költő lelki szemei előtt leperegnek a múlt vagy az elképzelt jövő képei

                             ↓      

• a költő látnoki képességekkel rendelkezik→ vátesz, prófétaköltő szerepét magára veszi→ versekben gyakran jelennek meg bibliai motívumok (pl: vízözön-vértenger; ált. boldogság kora-Kánaán, bibliai üdvtörténet; világméretű harc-apokalipszis)
• várja a világforradalmat, amely hamarosan el fog jönni, és gyorsan, robbanásszerűen megtisztítja világot → létrejön a tökéletes társadalom, a földi üdvösség kora (utópikus társadalom)
• a világszabadság kivívását olyan világméretű erkölcsi-fizikai harcnak látja, amelyben a jók és gonoszak csapnak össze
• a költő ebben a harcban a közösség vezetője, és kiválasztott személy, aki az igazság tudójaként olyan ráruházott és vállalt küldetést teljesít, amelyben a költészet tett értékűvé válik, a költő felajánlott mártírhalála pedig a költői szót hitelesítő, vágyott jövőbeli áldozattá
• központi fogalom a szabadság ; romantikus szabadságeszmény:

-  egyén szabadsága

-  politikai szabadság

-  világszabadság

• az egyén szabadsága az utóbbi kettővel valósulhat meg
• Egy gondolat bánt engemet, XIX. század költői, Az ítélet, Sors, nyiss nekem tért

III. Egy gondolat bánt engemet (1846):

• csapongó téma, zaklatott hangnem, változó hosszúságú sorok→ rapszódia
• a gondolatjelek 3 szerkezeti egységre tagolják:
• 1. rész:

-  legszemélyesebb hangvételű, lírai én szerepe nagy

-  ellentét:

-  hasonlatokkal írja le, milyen halált nem szeretne (virág, gyertyaszál)

-  amilyet szeretne (fa, kőszirt) metaforával→ azonosítás, azonosulás vágya

-  főnévi igenevekkel írja le a nem kívánt halált ↔ a kívánt halált mozgást kifejező, dinamikus igékkel

-  ismétlés: istenhez is fohászkodik, h úgy halhasson meg ahogyan szeretne „ne ily halált adj, istenem”

• 2. rész:

-  látóköre kiszélesedik → egész világ sorsa („minden rabszolga-nép”)

-  „Ha majd” → látomás (világforradalom, elképzelt jövő)

-  szenvedélyes, patetikus hangzás

-  főmondat („ott essem el én...”) késleltetése→ feszültségkeltés

-  látványelemek (piros) + hanghatások (elharsogják 2x)

-  „kelettől nyúgatig” → túlzás, hiperbola (világméretű kiterjesztés)

-  „Világszabadság!” → fő gondolat, külön sort foglal el, idézőjelbe van téve

-  „Ott essem el én” → megjelenik az én a harcban, konkretizálja a saját halálát („tökéletes halál”) , hanghatások felerősödnek

• 3. rész:

-  harc után megvalósul a világszabadság, mártírhalál beteljesül

-  E/1 → általánosít

-  hősök közös sírjába temetik el, „nagy temetési nap”,

-  lassabb, kiegyensúlyozottabb sorok

-  ünnepélyes, patetikus hangnem (jelzők)

-  a harcosok a tettekért megkapják a végső jutalmukat a halálban

-  „ szent világszabadság” gondolatával zárul

IV. A XIX. század költői (1847):

o       a költő látnok-próféta szerepében szólal meg, kiválasztottként fordul kora költőihez

o       költészet ősi toposza: lant, „szent fa”

o       kétféle ars poetica-t ütköztet: „eldalolni saját fájdalmad s örömed” ↔„néppel tűzön-vízen át”

o       döntésre kényszeríti költőtársait, h melyik csoporthoz akarnak tartozni→ feszültég

o       a költők sorsát a zsidó nép sorsához hasonlítja

-  Mózes követte a lángoszlopot, h elvezesse népét a Kánaánba

-  most a költőket rendelte Isten ilyen lángoszlopoknak, h vezessék a népet

-  elítéli azokat a költőket, akik nem azonosulnak ezzel a költői szerepfelfogással: „átok reá”(2x) , „hamis próféták”

o       5. vrsz.-ban megjelenik az elképzelt, jövőbeli társadalom

-  „Ha majd” → látomás

-  utópisztikus táradalom, mindenki egyenlő

-  „szellem napvilága/ ragyog minden ház ablakán” → felvilágosodás, Rousseau eszméi

o       utolsó vrsz-ban:

-  „És addig?” → leírja a költők feladatát: „folyvást küszködni kell”

-  a végtisztesség látomása a vállalt feladat beteljesítéséből fakadó elégedettség és megnyugvás érzését helyezi kilátásba