Móricz Zsigmond novellái

1.) Móricz munkásságának jellemzői

    - a 20. század első felének legjelentősebb prózaírója

    - a Nyugat első nagy nemzedékének tagja

    - a realizmus, naturalizmus és a lélektan elemeit használja novelláiban

    - parasztságot nem idillien mutatja be, objektív, nyers, kegyetlen ŕ hiteles kép

    - parasztfigurák: nyomorban tengődnek, életük állati létfenntartássá, ösztönlétté csökken

    - hagyományhű, röghöz kötöttebb, energikusabb Adynál

    - hangulat: nyomasztó, fojtó légkörű

    - ösztönszerűség; erotika megjelenik műveiben, de paraszti durvasággal ŕ mindig végzetes

    - Adynál is megjelenik a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatos felvetések, csak Móricz a korabeli valóság kérdésfelvetéseire másképp keresi a választ ŕ Schöpflin Aladár (irodalomkritikus/irodalomtörténész) szerint ez a nemzeti elkötelezettség másfajta irányzatot kap az irodalomban ŕ objektíven látják a helyzetet ŕ társadalomkritika

    - Ady és Móricz közös vonásai:

• intellektuális nyughatatlanság
• hevesebb átélés, fokozott lelki érzékenység
• elégedetlenség, tiltakozás a meglévő ellen, az új keresése
•  Adyt nemzetietlenséggel vádolták, pedig hazafiasság jellemzi költészetét, csak másképp! + szerelmi költészetben is új! Lírában újít!
• Móricz új szemléltet a prózában nyer teret. Móricz látóköre magába foglalja az egész magyarságot. Mihez képest újít? Pl.: Mikszáthoz képest. Már nem idealizálja az elmaradt faluképet. Nála a falu = nyomasztó, korláttal ellátott börtön. Árnyaltabb képet mutat, de másfajta szemlélet áll a középpontban. Objektivitás= tények rögzítése, akárcsak egy újságíró! Objektíven lát, egyetlen indulati eleme a felháborodás (pl.: "barbárok" - a bíró ítélkezése). A kiemelkedett ember szólal meg, aki magasabb kultúrájú életéből tekint vissza életének egy olyan fázisára, amelynek hatását ma is érzi, de már túlfejlődött rajta.
• újít még a szereplők lélektaniságában is. Szereplők összetettsége fontos! (a paraszt is sokrétű, komplikált)
• A Tragédiában a létezés maga válik tragikussá. (létértelem= lakodalom)
• K.J.= "legrövidebb név, leghosszabb szegénység"

2.) Tragédia (1909)

     -    a cím olvasói elvárást éreztet ŕ halált vetíti előre

     -    elbeszélői nézőpont: semlegesít, tárgyilagos

     -    in medias res kezdés, 2 nap története

     -    életképek: aratásról, déli pihenőről, dőzsölésről

     -    főszereplő: Kis János – beszélő név: átlagos sorsot, észrevétlen életet takar: „Senki sem törődött vele,

          a tulajdon fia sem….Észre sem vette senki.”

o       nem ismerjük meg személyiségét

o       emberi kapcsolatai nincsenek: élete állati létharc, harc az élelem megszerzéséért ŕ evés központi motívum (ösztönszerű)

o       evés meghatározza családjához fűződő viszonyát is

o       rúgás vissza-visszatérő motívum ŕ szegénység ellen való hiábavaló, tehetetlen lázadást fejez ki:

„ Hirtelen úgy tetszett neki, mintha a lábán volna bocskor, s érezné, ahogy beleakad a dróttal az edény. Nagyot rúgott. (…) A szegénységet rúgta el magától.”

-         motívum: lakodalom (sok formában felbukkan), saját lakodalma is csak az evés miatt emlékezetes

-         a novella tulajdonképpen a végső, nagy evésre való felkészülés stációit követi nyomon ŕ nem pusztán a jóllakásról van szó, hanem Kis János tragikomikus utolsó vacsorája, harag, düh, bosszú; tehetetlen lázadás a gazdag Sarudyval szemben, akinek egész életében dolgozott, akár a gép (a munkagép evőgéppé alakul)

-         megkezdődik a heroikus küzdelem, a lakodalom: következik a „seregszemle”, az ellenség – zsíros leves, túrós csusza; 10. kanál leves után jóllakott, de folytatja a küzdelmet, akár az igazi tragédiák hősei; emberfeletti erővel küzd ebben a valójában kisszerű, nevetséges csatában. (groteszk harc, torz lázadás)

-         bosszúja önmagát sújtja; igazi tragédia ŕ áldozata teljességgel hiábavaló, nem hoz megváltást, a világ nem lett jobb, az élet közömbösen megy tovább: „Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.”

-         nem cél a csattanó, hanem a meghökkentés

3.) Barbárok (1931)

 -  a 30-as években a nép problémái felé fordult, s regényekben, novellákban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élő emberek elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról

 -  a puszta zárt világával foglalkozik; természetközeli, civilizáció előtti világot mutat be

 -  az írót egy újságcikkben olvasott bűncselekmény ihlette

      -  3 szerkezeti egység ŕ arányosság, mesebeliség

      -  elbeszélő: írói közlés, leírás háttérbe szorul, nem magyaráz, objektív ŕ tömör, balladaszerű

                          látszólag közömbös, szűkszavúan közli a puszta tényeket

      -  hiányzik a korfestés, nem állapítható meg a történelmi időszak ŕidőtlenség, általánosítás

 -   1. rész:

o       feszültség ŕ hosszú hallgatás, az idő múlása, az alkony közeledése csak fokozza a nyugtalanságot

                                  ŕ nagy szüneteket tartó, párszavas beszélgetés

                                  ŕ tömör, hiányos mondatok

o       a két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba ŕ gyilkosság

       -  2. rész:

o       a fekete asszony tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi férjét, Bodrit és fiát (10 nap eltelik ŕ balladai homály, szaggatottság)

o       az író a népmesék ritmikus stílusfordulatait használta fel: „Haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte.”

o       1 éven át keresi, míg a kutya segítségével megtalálja a sírt (férjének a nyakán volt a rézveretes szíj, ezzel és a gyilkosság hírével „elindult s ment Szögedébe".)

        - 3. rész:

o       vizsgálóbiztos vallatása

o       drámai párbeszéd

o        veres juhászra lopás, gyilkosság igazolódott, a Bodri juhász megölését azonban nem vállalja

o       vizsgálóbíró vallatásában nincs fölényes gőg, kegyetlenség, osztályelfogultság vagy erőszak; ugyanazokat a tájnyelvi fordulatokat, kifejezéseket használja, mint a veres juhász

o       ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit ŕ a rézveretes szíjat a kilincsre akasztja, s így töri meg a rablógyilkos konokságát

o       a juhász „Nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett, nézett mereven, és a szája elkezdett habot verni": mindent beismert. A primitív ember barbár ősriadalma rendítette meg, az a rettenet, hogy áldozata kikelt a sírjából.

o       bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: „Barbárok." ŕ a cím nemcsak a „vademberekre", hanem a novella többi szereplőjére is vonatkozik; Bodri juhász és családja is „barbár" viszonyok között élt, emberhez nem méltó körülmények között, de belőle nem veszett ki az emberség

        -  rézveretes szíj jelképes szerepe:

o       első részben nemcsak gyilkosság ürügye, hanem Bodri juhász lelki gazdagságának, művészi hajlamának, a szépséghez való ragaszkodásának is a szimbóluma

o       második egységben a veres juhász lelkifurdalásának jele (maga tereli a szót a szíjra)

o       embertelenség leleplezését szolgálja, az igazság diadalát jelképezi

        -  balladaiság:

o       balladai homály

o       kevés szereplő

o       tömör tájnyelv ŕ hitelesít, hangulatot kelt

o       szűkszavú, kihagyások, ismétlések, hiányos mondatok, szaggatottság