A nyelvrokonság kutatásának módszerei

1.                  A nyelvrokonság fogalma:

• Az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből a társadalmi változások és a térbeli távolodás eredményeként önálló nyelvek fejlődtek ki, ám az ősi vonásokat is megőrizték.
• A nyelvrokonságot vizsgáló tudományág: összehasonlító nyelvtudomány

2.                  A magyar nyelv eredete:

• Finnugor eredetű: az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik
• Feltételezett őshaza:

-         Volga-kanyar és Ural között

-         Közép-Uraltól az Ob folyóig

• A nyelvrokonság nem jelent faji és antropológiai rokonságot!
• A legközelebbi nyelvrokonainkat az obi-ugorok (vogulok és osztjákok), akik Nyugat-Szibériában élnek: vogulok (manysik) kb. 8000 fő, az Ob alsó folyása és az Urál lözött; osztjákok (chantik) kb. 21.000 fő az Ob keleti oldalán
• A finn ágba tartozó két legnagyobb rokon népünk az észt és a finn.
• A finnugor rokonság felfedezése: Sajnovics János; a témával foglalkozott még: Reguly Antal, Budenz József és Verseghy Ferenc is
• Egyéb rokonítási kísérlet: török (a velük való együttélés során keletkezett szókészleti megegyezések, nyelvtani és kulturális lenyomat, megalkotója: Vámbéry Ármin, az altáji nyelvcsalád nyelvei: ujgur, kirgiz, oszmán-török, kun, mongol, mandzsu, hun, avar), sumer (megalkotója: Csőke Sándor, rokonítás oka: a sumer a legősibb agglutináló nyelv, továbbá több szavunk is megtalálható a sumerok nyelvében), etruszk(Mario Alinei), perzsa, egyiptomi, japán(több száz szó hasonló kiejtése)

3.                  A nyelvrokonság kutatásának módszere:

a)      A nyelvrokonság feltételei:

Ř    A rokonított nyelvek minden részrendszerében meglévő szabályszerű   megfelelések: hangrendbeli, szókincsbeli egyezések

Ř    Szabályszerű változások

b)      Alapszókincs szavainak egybevetése:

Ř    Testrészek: kéz , láb, fej, szem

Ř    Rokoni viszonyok: anya, atya, ős, fiú, nő, rokon

Ř    Számok: 1,2,3,4

Ř    Egyszerű használati tárgyak: háló, kés, nyíl, íj

Ř    Természeti jelenségek: hó, jég, víz, ég, hajnal, villám

Ř    Melléknevek: hosszú, vékony, agg, új, kecses, karcsú

Ř    Létezést kifejező igék: van, él, hal

Ř    Elemi cselekvést kifejező igék: eszik, iszik, alszik, megy

Ř    Névmások, személyes névmások: én, te ő, mi?, ki?, ez, az, maga

A magyarban mintegy 1000 szó maradt fenn a finnugor alapnyelvből.

c)      A rokonságot a szavak, szóelemek (képző, jel, rag) egyes hangjainak szabályos hangmegfelelése bizonyíthatja (nem a hasonló hangzás a lényeg)

d)      Szabályos hangmegfelelések:

1)      Szókezdő „k”ŕ „h” (mély magánhangzó előtt)

2)      Szókezdő „p”ŕ „f”

3)      Egyeztetett szavak jelentésének vizsgálata:

voi, ßoje ŕ  vaj (de régen zsiradékot jelenthetett)

lintu (madár) ŕ lúd

4)      Nyelvszerkezeti egyezések

Pl: birtokosnak a birtokszóhoz kapcsolt toldalékkel való kifejezése

                       kodu – m (házam)

-         agglutináló nyelv[1]

-         Irányhármasság: Hol? Honnan? Hová?

5)      más tudományok és azok bizonyítékai:

-         néprajz

-         régészet

-         növényföldrajz

-         történettudomány

-         az ősi szókincs elemei utalnak őseink lakhelyére, életmódjára, kapcsolataikra

-         ŕ életmód: gyűjtögető, halászó, vadászó

a.       bőrruházat: öv, szíj, szalag

b.      állatnevek: menyét, róka

-         páros házasság: a férfi vásárolta (vevő) a nőt valószínűleg menyétprémért ŕvőlegény, menyasszony

-         sámánhit: révül, részeg, regös, regény, rege